A szentpétervári  rugball

A szentpétervári  rugball negyven éves múltra tekinthet vissza.

Az ötletet a birkózók edzésének legkedveltebb játékos szakasza: a térdelésben, medicinlabdával folytatott "szabadfogású" rögbi adta. Ez a játék került át a sportarénába és vált népszerűvé. Tehát a kézilabda, a rögbi és a birkózás összeházasításáról van szó.

Nincsenek benne komplikált szabályok, a játékosokra vannak bízva a fogások, (azaz jóformán nincsenek kötelmek), az ellenfél játékosát a birkózó fogásokkal  lehet támadni abból a célból, hogy a labdát megkaparintsuk.

A mérkőzés állásban folyik, de miután nehéz medicin labdáról van szó, a labda rúgása nem ajánlott. Feladat a labda kapuba juttatása azaz a gól, illetve ennek akadályozása: a góldobás meghiúsítása. Gólt nemcsak dobni lehet, hanem a medicin labdát akár el is lehet szállítani a kapuig, ha az ellenfelek engedik...

Persze csak azt a versenyzőt lehet támadni, akinél a labda van (így pl. a kapus sem támadható) és csak addig, míg nála van. Tilos a megtámadott ellökése, és a nyilt provokáció, sportszerűtlenség: ütés. rúgás, harapás, karmolás, stb.

A verseny nem szőnyegen folyik, ezért térd és könyökvédők megengedettek, sőt ajánlottak.

Kellemes amatőr változata a strand rugball, melyet a plázson lehet csinálni. Itt a homok megvéd a zúzódásoktól és zuhany helyett rögtön a vízben lehet felüldülni.

Jó szórakozást!