Karfiolfülnek nevezik a birkózók fejkulcsolás (headlock) során megsérült fülét. Azok, akik nem irtóznak ettöl, hanem felkelti érdeklödésüket, ki miért hagyja, hogy ilyen füle legyen, akiket érdekel az izzadságszagú edzötermek és verejtékes szönyegek világa már végigbóklászott az oldalakon és eljutott idáig.   A birkózásban különböző fogásokat alkalmaznak, melyeket álló, vagy fekvő testhelyzetben lehet végezni. A küzdelem meghatározott nagyságú területen, a birkózószőnyegen zajlik. A birkózóversenyek három alaptípusa: az ún. "belt-and-jacket" (öves és kabátos) a " catch-hold" (megragadás-fogás) és a szabadfogású birkózás - valószínűleg ókori eredetű. A belt-and-jacket stílusú birkózásban a birkózók ruhája szolgál fő eszközül az ellenfél megragadására. Ez a ruházat sokszor nem több a két birkózó által viselt speciális övnél, míg más esetben különleges, övvel ellátott kabát valamint nadrág viselését jelenti. A catch-hold fogásnemekben meghatározott állásból indul a küzdelem, s ezt az állást gyakran meg kell tartani a küzdelem során is. A birkózás szabadfogású vállfajait, amelyek a mai nemzetközi versenyek kiírásaiban is szerepelnek, az jellemzi, hogy a mérkőzés kezdetén a versenyzők nem fogják egymást, és bizonyos tiltott fogásokon (pl. az ellenfél kezének megragadása, vagy olyan életveszélyesnek minősülő fogás, mint a fojtódobás) kívül szabadon választhatják meg az alkalmazott fogásokat. A birkózás nemeket a győzelem eléréséhez szükséges erő mértéke szerint is kategorizáljuk. Az ún. "break-stance" (helyzet hirtelen megváltoztatása) sportágakban a versenyzőnek egy bizonyos testhelyzetből kell kimozdítania ellenfelét. A "toppling" (ledöntés) stílusú birkózásban az álló helyzetben lévő ellenfelet úgy kell a földre kényszeríteni, hogy a lábán kívül valamely más testrészével is érintse a földet. A pillanatnyi tusra menő burkozás (touch-fall) célja, hogy a már hátán fekvő ellenfél két vállával - akár egy pillanatra is - a földhöz érjen. Tusra menő (pin-fall) birkózás esetén a versenyzőnek ellenfelét bizonyos ideig ebben a helyzetben is kell tartania. Végül a "sub-mission" (alávetés-feladás) típusú birkózásban az előbbiek mellett az is kell a győzelemhez, hogy az ellenfél láthatóan illetve hallhatóan elismerje vereségét. A nemzetközi amatőr birkózó szövetség (FILA) 1921-ben alakult meg és ma már tíz súlykategóriát ismer el. A mérkőzések két 3-3 perces menetben zajlanak (a menetek között 1 perc szünetet tartanak) egy 9 méter átmérőjű szőnyegen, amely magában foglal egy 1 méter széles, kör alakú, még a küzdőtérhez tartozó sávot. A mérkőzést két vállra fektetéssel (a bíró a szőnyegre üt kezével, és egyet számol, ezalatt megállapítja, hogy a birkózó vállai a földön voltak) vagy pontokkal lehet megnyerni (amelyek bizonyos fogásokért és azok következményeiért, például az ellenfél vészhelyzetbe hozásáért adnak).