Címlap, aktuális hírekBIRKOINFO-2009Versenynaptár 2010. TervezetVB 2009Korábbi hírek 9.Változások kötöttfogásban 2009 májusElnöki köszöntöSzakmaElnökségMegyei szövetségekMagyar Birkózó Bíróbizottság2009 évi versenynaptár -kiírások, eredmények2008 évi versenynaptár - kiírások, eredmények2007 évi versenynaptár - archivumSzabályzatok, ürlapok, letöltésekAnti doppingNemzetközi sikereinkUtánpótlásBirkózó szakosztályok címjegyzékeEdzés lehetöségekBAJNOKAINK -kötöttfogásBAJNOKAINK-SzabadfogásBAJNOKAINK Nöi birkózásCSAPATBAJNOKAINKRangsor a 2009 évi eddigi eredmények alapján!Szakosztályok rangsora a 2008 évi eredmények alapjánSzakosztályaink rangsora a 2007 évi teljesítmények alapjánSzakosztályok 2006 évi rangsoraPartnerekKapcsolatok
Gábor elment

2007-12-10

 

Gyászol a birkózócsalád. Meghalt Szabó Gábor, a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének tagja, a Hajdú-Bihar megyei szövetség és a Püspökladányi Birkózóklub elnöke. Hatvanegy évesen, váratlanul támadó betegség következtében érte a halál. Kiváló barátunkat december 11-én, kedden 13 órakor a püspökladányi köztemetőben kísérik utolsó útjára.

 

Kézhez vette a meghívót a sportág Karácsonyi Party-jára, büszke volt, hogy elismerésben részesül, és mindenképpen jelen is akart lenni az ünnepségen. Igaz, betegágyban feküdt, de biztos volt benne, hogy a stroke-ot átvészeli, s már a következő feladatain törte a fejét. Mígnem váratlanul végképp megpihent a szíve.

A kitüntetése indoklásaként megszületett laudáció így jellemezte: “Az lehet, hogy Hajdú-Bihar megyének Debrecen a fővárosa, a megye birkózásának azonban jó ideje már Püspökladány. Még inkább maga Szabó Gábor, aki nemcsak a saját településén érez felelősséget a sportág talpon maradásáért és fejlődéséért, hanem az egész térség nagy hagyományokkal bíró, kisebb településein segít mind a szervezésben, mind a szakmai munkában.”

Igazi közéleti ember volt a sportágban. Igehirdető robotos, aki mindenhol jelen volt, és mindenhol tevékenykedett, hogy a birkózás is mindig és mindenhol jelen legyen.

Negyedszázada találkoztam vele Nagyrábén, ahol a Tsz Kupának némiképpen a házigazdája is volt, hiszen a püspökladányi munkája mellett elvállalta a közeli falu gyermekeinek az edzését is. Feltűnt, hogy nemcsak mindenkit ismer a környékről, hanem a legkisebb működő, vagy éppen szüneteltetett szakosztályok aznapjáról is mindent tud. Olyan volt, mintha fogadóórája lett volna, úgy keresték meg a sorstársak kérdésekkel, kérésekkel. És nem is hiába.

Ugyanígy volt példás családapa is.

Elképzelni sem lehetett, hogy – amikor eljött az idő – ne őt válassza a megye a szövetségének elnökévé. Ezért is súlyos a veszteség.

Csak abban bízhatunk, hogy az őt példaképüknek tekintő tanítványai, barátai közül mindig lesznek, akik megpróbálják követni, és továbbviszik az örökségét.

 

Szekeres István