Az 1956. évi melbourne-i olimpián a kötöttfogású birkózásban Polyák Imre pehelysúlyban második, Tóth Gyula a könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el. Az olimpiai bajnokságot kötöttfogásban Szolovjov szovjet, Virupajev szovjet, Makinen finn, Lehtonen finn, Bayrak török, Kartozija, Nyikolajev és Parfjenov szovjet; szabadfogásban pedig a szovjet Calkalamanidze, a török Dagistanli, a japán Szaszahara, az iráni Habibi, a japán Ikeda, a bolgár Sztancsev, az iráni Takhty és a török Kaplan nyerte.

A melbourne-i és az 1960-as római olimpia közötti időben két szabadfogású és egy kötöttfogású világbajnokságra került sor. A szabadfogású világbajnokságot 1957-ben Isztambulban, 1959-ben Teheránban rendezték meg. A török Akbas és Dagistanli Isztambulban megismételte tokiói győzelmét, sőt Teheránban mindketten harmadszor is világbajnokságot nyertek. Rajtuk kívül csak a szovjet Balavadze tudta megvédeni Tokióban nyert világbajnokságát.

Az 1957. évi szabadfogású világbajnokság győztesei: Kartal, Akbas és Dagistanli mindhárom török, Besztajev és. Balavadze mindkettő szovjet, Soruri iráni, Szirakov bolgár és Kaplan török.

Az 1959. évi győztesek: Alijev szovjet, Akbas és Dagistanli török, Szinyavszkij szovjet, Habibi iráni, Szirthladze szovjet, Takhty iráni és Ahmedov bolgár.

A magyar versenyzők közül az 1959. évi teheráni világbajnokságon Hollósi Géza a középsúlyban második helyezést ért el.

Sikeresebb volt a magyar versenyzők szereplése az 1958. évi budapesti kötöttfogású világbajnokságon, Polyák Imre a pehelysúlyban másodszor nyert világbajnokságot. Kerekes Sándor lepkesúlyban és Gurics György félnehézsúlyban második helyezést, Tóth Gyula pedig könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el. A külföldi versenyzők közül a szovjet Gyurjevics második, Kartozia pedig harmadik világbajnokságát nyerte. A súlycsoportok győztesei: Gurjevics és Karavajev szovjet, Polyák Imre, Dogan és Ayvaz török, Kartozija, Abasidze és Bogdan, mindhárom szovjet.

Az 1960. évi római olimpia nem hozta meg a várt sikert a magyar birkózóknak. Polyák Imre előző két olimpiai második helyezése és két világbajnoksága után a legesélyesebb volt a győzelemre, különösen, amikor  az olimpiai bajnok Virupajevet is legyőzte. A döntő mérkőzésen, a török

Sillével szemben azonban - akit addig mindig legyőzött - ez alkalommal alulmaradt és második helyezést ért el.

A budapesti kötöttfogású világbajnokság győztesei közül Rómában csak a két szovjet versenyző, a légsúlyú Karavajev és a nehézsúlyú Bogdán nyert olimpiai bajnokságot. A török birkózók ezen az olimpián újból kiemelkedő sikerrel szerepeltek. Kötöttfogásban három, szabadfogásban pedig négy olimpiai bajnokságot nyertek. Közülü Bayrak a kötöttfogásban, Dagistanli pedig a szabadfogásban megismételte melbourne-i olimpiai győzelmét. Meglepetést keltett, hogy az amerikai szabadfogású birkózók három olimpiai bajnokságot szereztek, viszont a japánok közül senki sem tudott győzni. A szabadfogásban ezúttal a szovjet versenyzők sem nyertek olimpiai bajnokságot. A lepke súlyú Pirvulescu személyében román versenyző első ízben nyert olimpiai arany érmet.

A római olimpián tűnt fel a fiatal Kozma István, aki akkor még csak negyedik lett ugyan, azonban kétméteres termete, 150 kg-os testsúlya és kiemelkedő technikai képzettsége révén néhány év múlva már a világ legelső nehézsúlyú kötöttfogású birkózójává fejlődött.

A római olimpia győztesei kötöttfogásban: Pirvulescu román, Karavajev szovjet, Bille török, Koridze szovjet, Bayrak török, Dobrev bolgár, Kis török és Bogdan szovjet. Szabadfogásban: Bilek török, McCann amerikai, Dagistanli török, Wilson amerikai, Blubaugh amerikai, Güngör

török, Atli török és Diettrich német.

A római és a következő - tokiói - olimpia között három kötöttfogású és három szabadfogású  világbajnokságot rendeztek.

1961-ben mind a kötött-, mind a szabadfogású világbajnokságot Japánban, Jokohamában bonyolították le. Kötöttfogásban ezúttal is a szovjet birkózók szerepeltek a legsikeresebben: öt versenyzőjük nyert világbajnokságot, köztük a római olimpiai bajnok, Karavajev, Koridze és Bogdan. A szabadfogású világbajnokság nagy meglepetését ezúttal az iráni birkózók szolgáltatták, akik szintén öt súlycsoportban győztek. Rajtuk kívül csak a szovjet világbajnok Alijev és Rubasvili, valamint a nehéz súlyú olimpiai bajnok német Diettrich tudott aranyérmet szerezni. Az irániak közül különösen a két olimpiai bajnok, a váltósúlyú Habibi és a félnehézsúlyú Takhty emelkedett ki. Sikerüket főleg a törökök által annak idején bevezetett négyes alakú láb kulcs általuk módosított változatának alkalmazásával érték el.

A magyar versenyzők is eredményesen szerepeltek. A kötöttfogású birkózásban Gurics György félnehézsúlyban világbajnokságot nyert, Polyák Imre a könnyűsúlyban második, Kozma István pedig a nehézsúlyban harmadik helyezést ért el. A szabadfogású birkózásban Varga János légsúlyban ezüst-, Hollósi Géza középsúlyban szintén ezüstérmet nyert.

A világbajnokság győztesei kötöttfogásban: Szajadov szovjet, Karavajev szovjet, Musztafa egyiptomi, Koridze szovjet, Bularca román, Zenyin szovjet, Gurics György és Bogdan szovjet. Szabadfogásban pedig: Alijev szovjet, Szaifpur iráni, Rubasvili szovjet, Szanatkaran, Habibi, Szavarabadi, Takhty (mind a négy iráni) és Diettrich német.

Az 1962. évi kötött- és szabadfogású világbajnokságot az USÁ-ban, Toledóban rendezték meg.

A versenyt nyolc súlycsoportban bonyolították le, de a súlycsoportok addigi határait részben módosították. A felső határt könnyűsúlyban 70, váltósúlyban 78, középsúlyban 87 és félnehézsúlyban 97 kg-ban állapították meg.

A kötöttfogású birkózásban három szovjet, két magyar, két török és egy japán versenyző nyert világbajnokságot. Ez volt az első eset, hogy japán versenyző a kötöttfogású birkózásban világbajnokságot nyert.

A magyar versenyzők közül Polyák Imre a pehelysúlyban, Kozma István pedig a nehézsúlyban győzött. Polyáknak ez volt a harmadik világbajnoksága.

A szabadfogású birkózásban három szovjet, két iráni és egy-egy török, japán és bolgár versenyző nyert világbajnokságot. A török Akbas a negyedik világbajnokságát nyerte.

A magyar versenyzők közül Varga János a légsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1962. évi toledói világbajnokság győztesei kötöttfogásban: Ribalko szovjet, Icsigucsi japán, Polyák Imre, Ayvaz török, Koleszov szovjet, Kis török, Abasidze szovjet és Kozma István. Szabadfogás ban: Alijev szovjet, Akbas török, Vatanabe japán, Valcsev bolgár, Habibi iráni, Mehdizade iráni, Medvegy szovjet és Ivanyickij szovjet.

Az 1963. évi világbajnokságot szabadfogású birkózásban Szófiában, kötöttfogású birkózásban pedig a svédországi Halsingborgban rendezték meg. Mindkét fogásnemben a szovjet versenyzők szerepeltek a legjobban. Szabadfogásban is, kötöttfogásban is négy-négy szovjet birkózónyert világbajnokságot. A török Kis, valamint a szovjet Koleszov és Abasidze a kötöttfogású birkózásban, a japán Vatanabe, valamint a szovjet Medvegy és Ivanyickij a szabadfogású birkózásban megismételte toledói világbajnoki győzelmét. Kötöttfogásban jól szerepeltek a jugoszlávok is: a lepkesúlyú Vukov és a könnyű súlyú Horváth személyében ez alkalommal nyert először jugoszláv birkózó világbajnokságot.

A magyar versenyzők közül a szabadfogású birkózásban Reznák János a nehézsúlyban harmadik helyezést ért el. Jóval sikeresebb volt a magyar birkózók szereplése a kötöttfogású birkózásban.. Varga János légsúlyban világbajnokságot nyert, Polyák Imre pedig pehelysúlyban második, Gurics György középsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1963. évi világbajnokság győztesei kőtöttfogásban: Vukov jugoszláv, Varga János, Szapunov szovjet, Horváth jugoszláv, Koleszov szovjet, Kis török, Abaáclze szovjet és Roscsin szovjet. Szabadfogásban: Kemal török, Ibrahimov szovjet, Vatanabe japán, Horiucsi ja.pán, Szalaradze szovjet, Gardzsev bolgár, Medvegy szovjet és Ivanyickij szovjet.

Az 1964. évi tokiói olimpián a magyar versenyzők a kötöttfogású birkózásban újabb sikereket értek el. A már három világbajnokságot és három olimpiai második helyezést szerzett Polyák Imre pehelysúlyban, a már szintén világbajnok Kozma István pedig nehézsúlyban lett olimpiai bajnok.

Ezen az olimpián legeredményesebben a japánok szerepeltek. Kötöttfogásban két, szabadfogásban pedig három súlycsoportban japán versenyző győzött. A többi súlycsoportban kötöttfogásban - a két magyar birkózón kívül - egy-egy török, szovjet, jugoszláv és bolgár versenyző szerzett aranyérmet. Szabadfogásban pedig a japánokon kívül egy török, két bolgár és két szovjet versenyző ért el első helyezést.

A kötöttfogású győztesek: Hanahara és Icsigucsi, mindkettő japán; Polyák Imre, Ayvaz török, Koleszov szovjet, Szimics jugoszláv, Radev bolgár és Kozma István.

Szabadfogású győztesek: Josida, Utake és Vatanabe, mindhárom japán; Valcsev bolgár, Ogan török, Gardzsecv bolgár, Medvegy és Ivanyickij, mindkettő szovjet.

Az olimpia után finnországi Tamperében megrendezett 1965. évi kötöttfogású világbajnokságon a szovjet birkózók - akik a tokiói olimpián csak mérsékelt sikerrel szerepeltek – valósággal letarolták a mezőnyt. Hét súlycsoportban győztek, rajtuk kívül csak a román Cernea nyert világbajnokságot a légsúlyban. Ezen a világbajnokságon a magyar versenyzőknek nem sikerült aranyérmet szerezniük. Kozma István vereséget szenvedett a szovjet Smakovtól, akit a világbajnok Roscsin helyett állítottak sorompóba a magyar világ- és olimpiai bajnok ellen. Roscsint ugyanis Kozma az olimpián legyőzte. A változtatás sikerült, és Kozma Istvánnak a második hellyel kellett megelégednie. Ugyancsak második helyezést ért el Kiss Ferenc a félnehézsúlyban, akit a szovjet Anyiszimov előzött meg.

A tamperei győztesek: Ribalkó szovjet, Cernea román, Grigorjev, Szapunov, Koleszov, Bagdonas, Anyiszimov és Smakov, valamennyi szovjet. Az olimpiai bajnok Koleszovnak ez volt a harmadik világbajnoksága.

A szabadfogású világbajnokságot 1965-ben az angliai Manchesterben rendezték meg. Itt az erőviszonyok nagyon megoszlottak.  A két szovjet világbajnok, a váltósúlyú Szagaradze és a nehézsúlyú Ivanyickij ezúttal is győzött, az olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok Medvegy azonban a félnehézsülyban a török Ayik mögött ezúttal a második helyre szorult. Az iráni birkózók, akik az olimpián képtelenek voltak győzni, ezúttal három aranyérmet nyertek. A japánok két súlycsoportban szereztek világbajnokságot.             A magyar versenyzők közül Ölveti László ért el helyezést; harmadik lett a lepkesúlyban.

Az 1965. évi szabadfogású világbajnokoklc: Josida japán, Jukuda japán, Saifpur iráni, Movahed iráni, Szagaradze szovjet, Mehdizadeh iráni, Ayik török, Ivanyickij szovjet.

1966-ban mindkét fogásnemben ismét az észak-amerikai Toledóban rendezték meg a világbajnokságot. A kötöttfogásban Kozma István visszavágott a szovjet Smakovnak, és másodszor nyert világbajnokságot. Második világbajnokságát nyerte könnyűsúlyban a jugoszláv Horváth is. Az

olimpiai bajnokok közül csak a félnehézsúlyú bolgár Radev győzött. Szabadfogásban a szovjet nehézsúlyú olimpiai bajnok Ivanyickij a negyedik világbajnokságát nyerte. Medvegy visszavágott a török Ayiknak és újra világbajnokságot nyert. A lepkesúlyú Csong-Sun személyében ezen a  versenyen nyert először dél-kóreai versenyző világbajnokságot.

Az 1966. évi világbajnokok kötöttfogásban: Kereszov bolgár, Stange NSZK-beli, Rurua szovjet, Horváth jugoszláv, Igumenov és Olenyik szovjet, Radev bolgár és Kozma István. Szabadfogásban: Csang-Sun dél-kóreai, Alijev szovjet, Kaneko japán, Movahed iráni, Atalay török, Gardzsev bolgár, Medvegy és Ivanyickij szovjet.

Húsz évi szünet után ismét megrendezték az Európa-bajnokságokat.

Az 1966. évi kötöttfogású Európa-bajnokságot Essenben, a szabadfogásút pedig Karlsruhéban bonyolították le. A magyar versenyzők szereplését nem kísérte teljes siker. Kozma István ellen - a világbajnokságon legyőzött Smakov helyett - a szovjet nehézsúlyúak közül ismét a világbajnok Roscsin indult, és ezúttal sikerült megelőznie a magyar olimpiai bajnokot, akinek így a második hellyel kellett megelégednie. Ugyancsak második helyezést ért el könnyűsúlyban az NDK-beli német Pohl mögött a fiatal Steer Antal is.

A világhajnokságot nyert versenyzők közül a szovjet Roscsinon kívül az NSZK-heli Stange és a már olimpiai bajnokságot is nyert török Kis győzött. Meglepetésként hatott, de teljesen megérdemelt volt a félnehézsúlyú román Martinescu győzelme a bolgár olimpiai bajnok Radev előtt.

A szabadfogású Európa-bajnokság Karlsruhéban ismét a szovjet versenyzők fölényének jegyében zajlott le. Hat súlycsoportban győztek, s rajtuk kívül csak két török birkózó, a lepkesúlyú Esenceli és a római olimpiai bajnok félnehézsúlyú Güngör nyert bajnokságot. A nehézsúly Európa-bajnoka a szovjet Medvegy lett, aki az ötszörös világbajnok Ivanyickij visszavonulása után ebben a súlycsoportban aratta tovább sorozatos győzelmeit. A magyar versenyzők közül a félnehézsúlyú Csatári József a szovjet Lomidze és a török Ayik mögött harmadik helyezést ért el.

Az 1966. évi Európa-bajnokok kötöttfogásban: Bakulin szovjet, Stange NSZK-beli, Agamov szovjet, Pohl NDK-beli, Ivlev szovjet, Kis török, Martinescu román és Roscsin szovjet.

Szabadfogásban:  Esenceli török, Ibrahimov, Fegyejev, Beriasvili, Sakmuradov, mind a négy

szovjet, Güngör török, Lomzidze és Medvegy mind a kettő szovjet.

Az 1967. évi kötöttfogású Európa-bajnokságot a Szovjetunióban, Minszkben rendezték meg. A magyar birkózók ezen a versenyen a régi hagyományokhoz méltóan, kiemelkedő sikerrel szerepeltek. Varga János a légsúlyban, Kiss Ferenc a félnehézsúlyban és Kozma István a nehéz

súlyban - ezúttal a szovjet Roscsint újból legyőzve - Európa-bajnokságot nyert. A többi súlycsoport bajnokságát két szovjet, egy-egy bolgár, román és török birkózó nyerte.

Az ugyanebben az évben Isztambulban rendezett szabadfogású Európa bajnokságon a török birkózók a hazai környezetben ismét az élre kerültek; négy súlycsoportban győztek. A lepkesúlyú Esenceli megismételte karlsruhei győzelmét, és a félnehézsúlyú Ayilc visszavágott a szovjet

Lomidzének. A szovjet könnyűsúlyú Berzasvili és a váltósúlyú Bakmuladov is megvédte Európa-bajnoki címét. A harmadik győztes szovjet versenyző, a középsúlyú Gurjevics a következő években sorozatosan még két világbajnokságot és olimpiai bajnokságot is nyert. A nehézsúly bajnokságát az újra formába lendült római olimpiai bajnok, az NSZK beli Diettrich szerezte meg.

A magyal' versenyzők közül legjobban Bajkő Károly szerepelt, aki a váltósúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1967. évi Európa-bajnokok kötöttfogásban: Kirov bolgár, Varga János, Popescu román, Szapunov szovjet, Adzsar török, Jurkevics szovjet, Kiss Ferenc és Kozma István.

Szabadfogásban: Esenceli, Sevinc és Kabanli, mind a három török; Beriasvili, Sakmuradov és Gurjevics, mind a három szovjet, Ayik török és Diettrich NSZK-beli.

A magyar birkózók sikeresen szerepeltek az 1967. évi bukaresti kötött fogású világbajnokságon is. Az olimpiai és Európa-bajnok Kozma István harmadszor nyerte meg a nehézsúlyú világbajnokságot. A középsúlyú Sillay László is világbajnokságot nyert, a lepkesúlyú Alker Imre pedig harmadik helyezést ért el. A szovjet versenyzők ezúttal is négy világbajnokságot nyertek. Rajtuk és a magyar birkózókon kívül csak egy román és egy finn versenyző nyert világbajnokságot.

1967-ben a szabadfogású világbajnokságot Indiában, Új-Delhiben bonyolították le. A magyar birkózók ezen a versenyen nem vettek részt. A lepke- és a váltósúlyban az addig ismeretlen japán

Nakata, illetve a francia Robin győzött. A többi súlycsoport a korábbi világbajnokok zsákmánya lett. A légsúlyú szovjet Alijev az ötödik világbajnokságát nyerte.

Az 1967. évi világbajnokok kötöttfogásban: Bakulin szovjet, Baciu román, Rurua szovjet, Tapio finn, Igumenov szovjet, Sillay László, Jakovenko szovjet és Kozma István.

Szabadfogásban: Nakata japán, Alijev szovjet, Kaneko japán, Movahed iráni, Robin francia, Gurjevics szovjet, Ayik török és Medvegy szovjet.

Az Európa-bajnokságokat a mexikói olimpia évében, 1968-ban is megrendezték. A kötöttfogású Európa-bajnokságot a svédországi Vasterasban, a szabadfogás út pedig a jugoszláviai Skopjében bonyolították le.

A kötöttfogású Európa-bajnokságon a félnehézsúlyú Kiss Ferenc megismételte előző évi győzelmét. Kozma István azonban a többszörös világbajnoki helyezett csehszlovák Kmenttel szemben ezúttal a második helyre szorult. A győztesek közül Kiss Ferencen kívül csak a könnyűsúlyú szovjet Grigorjev és a váltósúlyú török Adzsar nyer már korábban is Európa- vagy világbajnokságot.

A szabadfogású Európa-bajnokságon kiválóan szerepeltek a bolgárok; három súlycsoport ban győztek; a legismertebb volt közöttük a tokiói olimpiai bajnok Valcsev. A francia Robin az előző évi - szerencsésnek tartott - világbajnoksága mellé ezúttal az Európa-bajnokságot is megnyerte. A szovjet versenyzők négy súlycsoportban győztek. Az olimpiai és négyszeres világbajnok Medvegy a második Európa-bajnokságát nyerte. Alijev pedig öt világbajnokságához egy Európa-bajnokságot is nyert.

A magyar versenyzők közül a váltósúlyú Bajkó Károly megelőzve a szovjet kétszeres világbajnok Szagaradzét, a francia világbajnok Robin mögött második lett. A nehézsúlyú Nyers László pedig a szovjet Medvegy és a bolgár Duraljev mögött harmadik helyezést ért el.

Az 1968. évi Európa-bajnokok kötöttfogásban: Kocsergin szovjet, Trajkov bolgár, Grigorjev szovjet, Novohatyko szovjet, Adzsar török, Bliadze szovjet, Kiss Ferenc és Kment csehszlovák. Szabadfogásban: Bajev bolgár, Alijev szovjet, Dinev bolgár, Valcsev bolgár, Robin francia, Szkobrabov, Gulatkin és Medvegy, mind a három szovjet.

Az 1968. évi mexikói XIX. olimpián először a szabadfogású versenyeket rendezték meg, azután került sor a kötöttfogású küzdelmekre. A szabadfogású olimpiai bajnokságokat olyan versenyzők nyerték, akik már előzőleg is olimpiai vagy világbajnokok voltak. A lepkesúlyú japán Nakata egyszeres világbajnok, a légsúlyú japán Utake olimpiai bajnok, a pehelysúlyú japán Kaneko kétszeres, a könnyűsúlyú iráni Wovahec háromszoros világbajnok, a váltósúlyú török Atalay ugyancsak világ bajnok, a középsúlyú szovjet Gurjevics világ- és Európa-bajnok, a török

félnehézsúlyú Ayik Európa-bajnok és kétszeres világbajnok, végül a nehézsúly győztese a szovjet Medvegy olimpiai bajnok, kétszeres Európa bajnok és négyszeres világbajnok volt már az olimpia előtt is.  A mexikói olimpián egyébként a szabadfogású birkózásban a japánok voltak az élen.

Három súlycsoportban nyertek aranyérmet, viszont az irániak csak egy, a szovjet és a török versenyzők is csak két-két súlycsoportban győztek.

A magyar versenyzők közül Csatári József a félnehézsúlyban - a török Ayik és a szovjet Lomidze mögött - harmadik helyezést ért el.

Kötöttfogású birkózásban a magyar versenyzők jóval eredményesebbek voltak. Varga János a légsúlyban a korábban nyert Európa- és világbajnoksága mellé megszerezte az olimpiai bajnokságot is. Kozma István pedig a nehézsúlyban győzött; ő az első magyar birkózó, aki kétszer nyert

olimpiai bajnokságot. A váltósúlyú Bajkó Károly, aki az olimpián részt vett a szabadfogású versenyen is, elindult kötöttfogásban is. Próbálkozása sikeres volt, mert inkább szabadfogású létére a kötött fogású birkózásban harmadik helyezést ért el.

A kötöttfogásban egyébként ezen az olimpián a meglepetést az NDK-beli birkózók szolgáltatták azzal, hogy ketten is - a váltó súlyú Vesper és a középsúlyú Metz - olimpiai bajnokságot nyertek. Két szabadfogású bajnokságot szereztek a bolgárok is a lepke súlyú Kirov és a félnehézsúlyú Radev révén, akinek ez már a második olimpiai bajnoksága volt.  A szovjet birkózók, és ugyanígy a japánok is, a kötöttfogású birkózásban egy-egy olimpiai bajnokságot nyertek.

Az 1968. évi mexikói olimpia győztesei szabadfogású birkózásban: Nakata, Utake és Kaneko, mind a három japán, Movahed iráni, Atalay török, Gurjevics szovjet, Ayik török és Medvegy szovjet. Kötöttfogású birkózásban: Kirov bolgár, Varga János, Rurua szovjet, Munemura japán, Vesper és Metz, mindkettő NDK-beli német, Radev bolgár és Kozma István.