Az első világháború miatt 1916-ban az olimpiai játékok elmaradtak. A birkózósport fejlődése is megszakadt, versenyeket sehol sem rendeztek.

1920-ban az antwerpeni olimpián a háborúban vesztes országok - köztük Magyarország - versenyzői nem vehettek részt. A csonka olimpián mindkét fogásnemben megrendezték a versenyt. A kötöttfogásban három finn és két svéd versenyző nyert bajnokságot. A könnyű- és a félnehézsúlyban még a stockholmi két nagy, a finn Warre, illetve a svéd Johansson győzött. A pehelysúlyban és a nehézsúlyban azonban két új finn csillag, Friman és Lindfors került az élre. A középsúlyt pedig Westergren nyerte, a svédek egyik legnagyobb birkózója, aki ezenkívül még két olimpián diadalmaskodott, a félnehéz-, majd végül a nehézsúlyban.

Szabadfogásban az öt súlycsoport bajnokságán két finn, Anttila és Leino, valamint az amerikai Ackerly, a svéd Larsson és a svájci Roth osztozott.

 

Ugyanebben az évben sor került a háború utáni első kötöttfogású világbajnokságra is. A Bécsben rendezett verseny a magyar birkózóknak szép sikert hozott. Radvány Ödön a könnyűsúlyban világbajnokságot nyert, Pongrácz József a pehelysúlyban, Péter Rezső pedig a könnyűsúlyban

második helyezést ért el.

Az 1921. évnek nagy jelentőségű eseménye volt az önálló Magyar Birkózó Szövetség megalakulása. Ugyanebben az évben alakult újjá a Nemzetközi Birkózó Szövetség is, amelynek éveken át Brüll Alfréd volt az elnöke és Csillag Miklós a főtitkára.

A kötöttfogású világbajnokságot 1921-ben és 1922-ben is megrendezték. Az 1921. évi világbajnokságon mind a hat súlycsoportban finn versenyző győzött. Kiemelkedett közülük Anttila és Rosenquist, valamint Friman, aki a világbajnokságon kívül még két olimpiai és egy Európa bajnokságot is nyert.

Az 1923. év még a régi magyar gárdának hozott diadalt, amikor a göteborgi "kis olimpián" Radvány Ödön és dr. Varga Béla győzedelmeskedett a legjobb északi birkózók felett.

Az 1924. évi párizsi olimpián azonban már a fiatalok szereztek értékes pontokat. Keresztes Lajos a könnyűsúlyban az olimpiai bajnok Friman mögött második, Badó Rajmund pedig - akit a francia Deglane-nal szemben lepontoztak - a nehézsúlyban harmadik helyen "végzett.

A párizsi olimpián a kötöttfogású birkózásban győztesek: Pütsep észt, Anttila finn, Friman finn, Westerlund finn, Westergren svéd és Deglane francia.

A szabadfogású birkózásban ezen az olimpián is a "tiszta" szabadfogású versenyzők győztek. A bajnokok között - négy amerikai és két svájci győztes mellett - a finn Kustaa Pihlajamaki volt az egyetlen, aki kötöttfogásban is birkózott. Pihlajamaki egyébként a finnek legeredményesebb versenyzője volt. Két szabadfogású olimpiai bajnoksága mellé hét kötöttfogású és három szabadfogású Európa-bajnokságot is nyert.

A kötöttfogású birkózásban 1925-től kezdve ismét megrendezték az Európa-bajnokságokat. Ezek közül mindjárt az első, a milánói, kiemelkedő sikert hozott a magyar birkózósportnak. Keresztes Lajos visszavágott nagy ellenfelének, Frimannak és a könnyűsúly Európa-bajnoka lett. Ugyanitt Magyar Armand és Németh Jenő is Európa-bajnokságot nyert a lég-, illetve pehelysúlyban; Matura Mihály a könnyűsúlyban harmadik, az első nemzetközi versenyén induló Papp László pedig a félnehézsúlyban László mindhárman harmadik helyezettek lettek.

Az 1927. év újra magyar sikerektől volt hangos. A Budapesten rendezett kötött fogású Európa-bajnokságon a nehézsúlyban Badó Rajmund győzött a svéd olimpiai bajnok Richthoff előtt, a középsúly bajnokságát pedig dr. Papp László nyerte, az Európa-bajnok német Bräin előtt, Kárpáti Károly a pehelysúlyban második, Magyar Armand pedig a légsúlyban harmadik helyezést ért el.

Az 1927. évi Európa-bajnokok: Gozzi olasz, Wäli észt, Sperling német, Papp László, a csehszlovák színekben versenyző Szabó Sándor, valamint Badó Rajmund.

Az első szabadfogású Európa-bajnokságot 1929-ben rendezték meg Párizsban. A győztesek a belga Molin és Roosen, a francia Rottenfluc, a svájci Eschliman, valamint a svéd Malmberg, Söderquist és Richthoff voltak. A magyar versenyzők közül Kárpáti Károly vett részt a versenyen és a könnyűsúlyban második helyezést ért el.

Az 1930. évi brüsszeli szabadfogású Európa-bajnokságon a magyar versenyzők már kiemelkedő sikerrel szerepeltek. Tasnády József a pehelysúlyban, Kárpáti Károly pedig a könnyűsúlyban nyert Európa-bajnokságot. Gyarmati Pál és Zombori Gyula pedig a lég-, illetve a váltósúlyban második helyezést ért el. A külföldi versenyzők közül a két belga, a légsúlyú Molin és a váltósúlyú Roosen, valamint Söderquist és Richthoff megismételte párizsi győzelmét. Középsúlyban az olimpiai bajnok svájci Gehri győzött.

Kötöttfogású birkózásban 1929-ben Dortmundban, 1930-ban pedig Stockholmban rendezték meg az Európa-bajnokságot. A dortmundi Európa-bajnokságon a magyar versenyzők közül Tunyoghy József, akinek ez volt az első nemzetközi versenye, és a sérült Papp László dr. helyett vett részt a versenyen, a teljes nemzetközi mezőnyt végigverve, a középsúlyban Európa-bajnokságot nyert.

A dortmundi Európa-bajnokságon tűnt fel a középsúlyú svéd Ivar Johansson, aki rövidesen fölébe került a finn Kolclcinennek is. Johansson később három olimpiai bajnokságot - ezek közül kettőt ugyanazon az olimpián - és kilenc Európa-bajnokságot nyert.

Az 1929. évi kötöttfogású Európa-bajnokok: Martinsen norvég, Hernström svéd, Sperling német, Földeák János - aki német színekben versenyzett -, Tunyoghy József, Pellinen finn és Gehring német.

Az 1930. évi stockholmi Európa-bajnokságon csak négy magyar versenyző vett részt. Zombori Gyula a váltósúlyban a finn Nordling mögött második helyezést, Szekfű László a légsúlyban, valamint az egy súlycsoporttal feljebb indult Zombori Ödön és Kárpáti Károly a pehely-, illetve a könnyűsúlyban harmadik helyezést ért el. Érdekessége volt a versenynek, hogy a pehely-és a nehézsúlyban a két szabadfogású olimpiai bajnok, a finn Kustaa Pihlajamaki, illetve a svéd Richthoff győzött; a könynyűsúlyt pedig az ugyancsak szabadfogású Európa-bajnok svéd

Malmberg nyerte meg. A középsúlyban a finn Kokkinen óriási fölénnyel győzött.

Az Európa-bajnokságokat 1931-ben is mindkét fogásnemben megrendezték. A Budapesten lebonyolított szabadfogású Európa-bajnokságon - mint az előző évben Brüsszelben - ismét két magyar birkózó nyert aranyérmet. A légsúlyban Zombori Ödön, a félnehézsúlyban pedig - ct

kétszeres Európa-bajnok Söderquist előtt - Tunyoghy József győzött. A váltó- és a középsúlyban Zombori Gyula, illetve Glavanov Péter második helyezést, míg a pehelysúlyban Fehér Jenő, a nehézsúlyban pedig Varga József harmadik helyezést ért el. A budapesti Európa-bajnokságon igen jól szerepeltek a svájciak is, akik abban az időben kiváló szabadfogású birkózók voltak. Közülük a könnyűsúlyú Minder, továbbá a középsúlyú olimpiai bajnok Kyburz és a nehézsúlyú Bürki az első helyen végzett. Pehelysúlyban a finn Pihlajamäki, váltósúlyban pedig a német színekben versenyző Földeák János győzött, aki ezenkívül szabadfogás ban is, két Európa-bajnokságot nyert.

A Prágában megrendezett 1931. évi kötöttfogású Európa-bajnokságon a magyar versenyzők nem vettek részt. A svéd Tuvesson, a finn Pihlajamäki és Nordling, valamint - ezúttal már nehézsúlyban - a svéd Westergren megismételte előző évi győzelmét. A finn Pellinen szintén a második, a német Sperling pedig a harmadik Európa-bajnokságát nyerte. A középsúlyban - Kokkinent is legyőzve - a svéd Ivar Johansson lett az első, aki ezt követően, amíg versenyzett, senkitől nem szenvedett vereséget.

Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián csak négy magyar birkózó vett részt. Közülük Zombori Ödön és Kárpáti Károly lég-, illetve könnyűsúlyban második, Tunyoghy József pedig középsúlyban harmadik helyezést ért el. Zombori Ödönt a rendkívül technikás amerikai Pearce e1őzte meg,

Kárpáti Károlyt pedig a francia Pacome győzte le. A kétszeres Európabajnok Tunyoghy József a verseny előtt tartott edzés en megsérült, és így nemcsak Ivar Johanssonnal, de a finn Luukkóval szemben is alulmaradt. Johansson egyébként ezen az olimpián mindkét fogásnemben aranyérmet nyert. A kötöttfogásban azonban lefogyasztott váltósúlyra, és így a finn Kokkinennel nem mérkőzött, aki ezúttal a középsúlyban már a második olimpiai bajnokságát nyerte meg. Másodszor lett olimpiai bajnok kötöttfogásban a svéd Rudolf 8wensson, szabadfogásban pedig az ugyancsak svéd Richthoff is. Calle Westergren pedig ezúttal már harmadszor nyert olimpiai bajnokságot. Szabadfogásban a pehelysúlyban a "nagy" Pihlajamäki öccse, Herman Pihlajamäki győzött. Említésre méltó, hogy ezen az olimpián az amerikai szabadfogású birkózók újból igen jól szerepeltek: három első helyezést szereztek.

Az 1932. évi olimpiai bajnok kötöttfogásban: Brendel német, Gozzi olasz, Malmberg svéd, Ivar Johansson svéd, Kokkinen finn, 8vensson svéd és Westergren svéd, szabadfogásban: Pearce USA, Pihlajamäki finn, Pacome francia, Van Bebber USA, Ivar Johansson svéd, Nehringer USA és Richthoff svéd.

Az ezután következő - berlini - olimpiáig évenként mindkét fogásnemben megrendezték az Európa-bajnokságot.

 

Az 1933-ban Helsinkiben kötöttfogásban megrendezett versenyen a légsúlyban Zombori Ödön nyert Európa-bajnokságot a svéd Tuvesson előtt. Ugyanebben az évben a Párizsban sorra kerülő szabadfogású Európa bajnokságon három magyar birkózó nyert aranyérmet. A légsúlyban Zombori Ödön ebben a fogásnemben is győzött. Európa-bajnokságot nyert a pehelysúlyban Tóth Ferenc is, valamint a félnehézsúlyban - a svájci Európa-bajnok Eschliman előtt - a térdsérüléséből felépült dr. Papp László, aki amíg sérülése miatt nem birkózhatott, súlyemelésben nyert Budapest- és magyar bajnokságot.

Az 1933. évi Európa-bajnokok kötöttfogásban: Zombori Ödön, Pihlajamäki, Reini és Nordling, mind a három finn; Cadier és Swensson, mindkettő svéd, valamint a német Hornfischer. Szabadfogásban: Zombori Ödön, Tóth Ferenc, Ferret svájci, Földeák német, Jourlin francia, Papp László dr. és a svájci Bürki, akinek ez már a második Európabajnoksága volt.

1934-ben a római kötött fogású Európa-bajnokságon a svéd T'uvesson visszavágott Zombori Ödönnek, aki így a légsúlyban második lett. Ugyancsak második helyezést ért el a pehelysúlyban Tóth Ferenc is a finn Pihlajamäki mögött, valamint a nehézsúlyban Badó Rajmund a német Hornfischer mögött. Papp László dr, is vereséget szenvedett a kétszeres olimpiai bajnok Ivar Johanssontól, és a középsúlyban harmadik lett. A többi súlycsoport győztesei: könnyűsúlyban Glans svéd, váltósúlyban Svedberg svéd és félnehézsúlyban a lett Bietags.

1934-ben a szabadfogású Európa-bajnokságot Stockholmban rendezték meg. A légsúlyban Lőrincz Márton győzött, aki két év múlva ugyanebben a súlycsoportban, de kötöttfogásban nyert olimpiai bajnokságot. A félnehézsúlyban Virágh-Ébner Ede a svéd Cadier mögött második lett. Tóth Ferenc pedig a pehelysúlyban harmadik helyezést ért el.

A verseny győztesei: Lőrincz Márton, Pihlajamaki finn, Ehrl német Földeák német, valamint Johansson, Fridell és Sjöstedt, mind a három svéd.

Az 1935. évi brüsszeli szabadfogású Európa-bajnokság igen sikeres volt a magyar birkózók számára, akiket ekkor készített fel első ízben, mint szövetségi edző a versenyzéssel felhagyott Papp László dr. Két arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyertek, és megnyerték a Nemzetek Díját is. A könnyűsúlyban Kárpáti Károly, a félnehézsúlyban pedig Virágh-Ébner Ede - ezúttal Cadiert is legyőzve - Európa-bajnokságot szerzett. Lőrincz Márton és Tóth Ferenc lég-, illetve pehelysúlyban második, Sóvári Kálmán pedig váltósúlyban ért el harmadik helyezést. A verseny győztesei: Nizzolaolasz, Pihlajamaki finn, Kárpáti Károly, Andersson és Johansson svéd, Virágh-Ébner Ede és a svájci Heggli.

 

A kötöttfogású Európa-bajnokságot 1935-ben Koppenhágában rendezték meg. Ezen a magyar versenyzők nem vettek részt. A győztesek: Tuvesson svéd - akinek ez volt a negyedik Európa-bajnoksága-, Hering német, Koskela finn, Svedberg, Johansson és Cadier, mind a három svéd, valamint Hornfischer német.

Az 1936. évi berlini olimpia minden addigi eredményt felülmúló sikert hozott a magyar birkózók számára.

A szabadfogású Európa-bajnok Lőrincz  Márton most kötöttfogásban indult, és ebben a fogásnemben is biztosan győzött. Olimpiai bajnokságot nyert szabadfogásban Zombori Ödön és Kárpáti Károly is lég-, illetve könnyűsúlyban. Palotás József pedig kötöttfogásban harmadik helyezést ért el a középsúlyban. A külföldiek közül a pehelysúlyú Brkan személyében első ízben nyert török birkózó olimpiai bajnokságot. A svéd Ivar Johansson a harmadik olimpiai bajnokságát nyerte. A nehézsúlyú észt Palusalu pedig kötött- és szabadfogásban is győzött. Palusalu volt a másik olyan birkózó, aki ugyanazon az olimpián mind a két fogásnemben bajnokságot nyert.

A berlini olimpia bajnokai a kötöttfogású birkózásban: Lőrincz Márton, Erkan török, Koskela finn, Svedberg svéd, Johansson svéd, Cadier svéd és Palusalu észt. A szabadfogású birkózásban: Zombori Ödön, Pihlajamäki finn, Kárpáti Károly, Lewis USA, Poilvé francia, Fridell svéd és Palusalu észt.

A berlini olimpiát követően négy Európa-bajnokságra került sor: 1937-ben mindkét fogásnemben, 1938-ban és 1939-hen azonban csak kötöttfogásban rendeztek Európa-bajnokságot.

 Az 1937. évi müncheni szabadfogású Európa-bajnokságon Tóth Ferenc a pehelysúlyban megállította győzelmi sorozatában a legyőzhetetlennek hitt Kustaa Pihlajamäkit, és nagy ellenfelével szemben biztosan nyert másodszor is Európa-bajnokságot. Rihetzky János a középsúlyban második, Palotás József és Bóbis Gyula pedig a félnehéz-, illetve a nehézsúlyban harmadik helyezést ért el.

A külföldiek közül nagy sikerrel szerepeltek a német birkózók. Brendel, Nettesheim, Schäfer és Hornfischer révén négy súlycsoportban győztek. Az északi birkózók közül csak Ivar Johansson és Cadier nyert bajnokságot a közép-, illetve a félnehézsúlyban.

Az ugyanebben az évben Párizsban lebonyolított kötöttfogású Európa bajnokságon a magyar versenyzők nem vettek részt. A három alsó súlycsoportban a finn Pertunnen, Pihlajamaki és Koskela győzött. A váltósúlyt a német Schäfer nyerte meg, aki előzőleg már szabadfogású Európa

bajnokságot is szerzett. A közép- és félnehézsúlyban a svéd Johansson, illetve Akerlind, a nehézsúlyban pedig az észt Palusalu lett első.

 

Az 1938-ban Tallinban megrendezett kötöttfogású Európa-bajnokságon majdnem minden súlycsoportban az előző évi Európa-bajnokok győztek. A három finn: Pertunnen, Pihlajamalci és Koslcela, valamint a német Schäfer és a svéd Ivar Johansson megvédte Európa-bajnoki

címét. Félnehézsúlyban a szabadfogású Európa-bajnok svéd Axel Cadier győzött. A nehézsúlyt pedig az észt Johannes Kotkas nyerte meg, aki a második világháború után a Szovjetunió színeiben aratta tovább sikereit.

A két világháború közötti időszak utolsó nagy nemzetközi versenye az 1939. évi oslói kötöttfogású Európa-bajnokság volt. A magyar versenyzők közül a nehézsúlyban Bóbis Gyula legyőzte Kotkast, ct svéd Nyman tól azonban vereséget szenvedett, és így harmadik lett. Ugyancsak harmadik

helyezést ért el a pehelysúlyú Tóth Ferenc is.

Az 1939. évi kötöttfogású Európa-bajnokok: Kiiseli és Pihlajamäki finn, Andersson svéd, Schäfer német, Johansson és Akerlind svéd, valamint az észt Kotkas.

 

A második világháború idején nem voltak nemzetközi versenyek. Elmaradt az 1940. és az 1944. évi olimpia is.