BIRKÓZÁS TÖRTÉNET

CÍMLAP | Birkózásunk évszámokban | Kezdetek, ókori kelet | Ókori görögök és a birkózás | Birkózás az ókori olimpiákon | Etruszkok, Róma, kereszténység | Középkor, reneszánsz | A sportbirkózás kezdetei | Magyar profik | Birkózás 1914-ig | Birkózás 1914-1939 között | Birkózás 1945-56 között | Birkózás 1956-1968 között | Birkózás 1968-1989 között | Birkózás 1990-töl napjainkig | Népek birkózása | Olimpiai bajnokaink | Világbajnokaink | Európa bajnokaink | Magyar bajnokok | Ki, kicsoda a magyar birkózásban?

Magyar profik

Az amatör birkózás tehát akkoriban még összekeveredett a profizmussal, mint Czája esetében, aki pénzt fogadott el a mérkőzésekért. Holubán Ferenc, aki részt vett 1906-ban, az athéni soronkívüli, jubileumi Olimpián és ott harmadik lett. A következő Olimpián, 1908-ban Londonban már mindkét fogásnemben és 5 súlycsoportban rendezték a versenyeket. Görög római birkózásban (kötöttfogás) Weisz Richárd nehézsúlyban megnyerte az olimpiai bajnoki címet, aranyérmes lett és ezzel megalapozta a magyar birkózás hírnevét. Ö azonban, bár ö is vívott profi meccseket, már teljesen amatőr birkózónak számított. Ettől kezdve a sport és a mutatvány élesen kettévált Magyarországon. Az amatőrök rengeteget tanultak a profiktól. 1893-ban a MAC hivatalos amatőr klubbá alakult, de edzőnek a világhírű lengyel profit, Pytlasinszky Ulászlót szerződtették.

Akkoriban nem volt ritka, hogy amatőrök győztek a profik ellen, és ezek a viadalok hozzájárultak a magyar birkózó sport fejlődéséhez.

Az első világháború előtti nehéz időkben, majd a háború után is sok magyar került Amerikába, akik közül nem egy neves birkózó lett. Állítólag Lou Thesz, az egyik leghíresebb korai profi apja is magyar cipész volt.

Az Amerikában élő, ott karriert csináló magyar profik egy része büszkén hirdette magyarságát. Ilyen volt Boscsik Zoltán, aki szeretett magyaros ruhában fellépni, fényképeztetni magát. Akkoriban a profi birkózó rangos szereplője volt a show businessnek, még nem volt igazán televízió, így a nagy garral meghirdetett mérkőzések rengeteg izgalomra és szenzációra vágyó embert vonzottak, a birkózók jól kerestek.

Pedig a birkózók élete nem volt könnyű. Hol voltak már a görög római birkózás szabályai! A közönség egyre látványosabb és rémesebb akciókat igényelt, amiket persze a birkózóknak, ha ép bőrrel akartak kikerülni a ringből csak megjátszani lehetett. Lassan kialakult az amerikai profi birkózás, a kezdetben a catch as catch can, majd csak röviden catch névre hallgató szabadbirkózás, amiben elvileg minden szabad volt: ütni, rúgni, nyakat tekerni, végtagokat csavarni, gerincet feszíteni, stb.

Valójában persze semmi ilyesmit nem volt szabad tenni, csupán eljátszani.

Ettől kezdve a profi birkózás kezdett szórakoztató artista látványossággá válni, és sportértékét is ehhez kell mérni.

A kezdetben akrobatikus ügyességet igénylő mutatványokat egyre inkább felváltották a veszélyesnek látszó fogások, az akciófilmek trükkfelvételein nevelkedett nézők "elvárásainak" álságos teljesítése. A ringbeli szerepek általában kiosztottak voltak, a koreográfia rendszerint ismétlődő.

Az öregedő bajnokokkal általában jó kinézetű fiatal atlétákat állítottak ki, "edzéseken" készült fényképekkel reklámozták magukat, mint itt Szabó Sándor a legnevesebb amerikás magyar pankrátor, aki 1941-ben az NWA nehézsúlyú világbajnoka lett.

A mérkőzéseken először a fiatalabb mindig bátran letámadta az öreg tapasztalt bajnokot, miközben alaposan "megszenvedett" merészségéért. Később aztán fordult a kocka, és a móresre tanították, kivéve, ha a menedzserek döntöttek úgy, hogy most már az öreg bajnok helyébe kell lépnie.

Amerikában ért el sikereket Kovács Sándor.

Említenünk kell még az Angliában működő Szakács Tibort.

Nem sokat tudunk róla, bár külön web-lap idézi emlékét az INTERNET-en.

Neves angliai pankrátor volt, és magyar, aki mindig magyar néven aratta győzelmeit.

Végezetül egy kép Orgoványi Mihályról, mellén a sok éremmel, amit pályafutása során elért.

tibor8.jpg
Szakács Tibor

A II. világháború után még rendeztek Magyarországon hivatásos birkózó meccseket többnyire a Sportcsarnokban és a Fövárosi Nagycirkuszban. Aztán mindez nyomtalanul eltünt a szocialistának nevezett "kulturpolitika" eredményeként. Csak az 1980-as években láttunk újra pankrációt, az akkor épült (és idöközben leégett) BS-ban. Weber Árpád ausztriai honfitársunk pankrátorcsapata tartott itt három estét betöltö mérközés sorozatot, nem túl nagy sikerrel.

boscik40.jpg

A magyar amatörök közül is néhányan dédelgettek magukban hivatásos birkózó álmokat. Növényi Norbert olimpiai aranyérmes (akinek az édesapja is résztvett valamikor hivatásos birkózó meccseken) megpróbált szervezni egy magyar társulatot, de nem jött össze. Nagyobb sikereket ért el viszont kick-boxban.