|
BIRKÓZÁS TÖRTÉNET |
|
A sportbirkózás kezdetei A
nép körében a birkózás iránt mindig nagy volt az érdeklődés. A birkózókban az emberi erő és ügyesség megtestesítőit
látták. A nagy érdeklődés folytán kialakult a hivatásos birkózás, amely kenyérkeresetet, megélhetést biztosított művelőinek.
A hivatásos birkózók mérkőzései a városok terein, majd a cirkuszokban nagy látványosságnak számítottak. De helyet kapott
a cirkuszi birkózás még királyi udvarban is. Mátyás király udvarában többször volt a. hivatásos birkózók között verseny. A
cirkuszi birkózás népszerűsége mindinkább növekedett. A páros viadalokból kialakultak a sok résztvevővel rendezett
versenyek. A
hivatásos birkózás a múlt század második felében érte el fénykorát. Európában
a kötöttfogású birkózást, Amerikában pedig a szabadfogásút űzték a hivatásos birkózók. Sok kiválóság akadt közöttük,
akiknek az amatőr birkózás is sokat köszönhet. Az orosz Iván Puddobnyij, az észt Georg Hackenschmidt, a lengyel Ulászló
Pytlasinszky, a francia Paul Pons, az amerikai Frank Gotch és a magyar Czája-testvérek kiemelkedő alakjai voltak a hivatásos
birkózásnak. Később
a hivatásos birkózás élelmes vállalkozók üzletévé vált. Erkölcsi alapját, sportértékét teljesen elvesztette. A mérkőzések
előre megbeszélt látványossággá süllyedtek. 1830 körül megjelent Magyarországon Jean Dupuis francia díjbirkózó, aki mutatványaival és mérközéseivel nagy sikereket
aratott. Wesselényi Miklós báró feljegyezte naplójában, hogy Dupuis egy Leida nevü növel is megküzdött, (erröl egyébként Jókai
is írt egy regényt) és a báró, aki minden "modern" sportnak, így a birkózásnak is nagy híve volt, ajánló levelet adott Dupuisnek,
aki ettöl kezdve hosszú ideig a budai szinpadon és a Horváth kertben lépett fel. A
verseny szabályai egyszerüek voltak: 1.
A "meggyözött" ellenfél a hátán feküdjön 2.
Gáncsvetés, ütés, csipés, harapás, tilos, az öv megragadása megengedett, 3.
A támadás csak egész tenyérrel történhet, körmök levágandók. 4.
Ha negyedóra alatt nem gyöz egyik versenyzö sem, a küzdelmet abba kell hagyni és másoknak kell helyet adni. 1847-ben egy Krosso Henrik nevü porosz birkózó kihívta Dupuist, aki azonban miután legyözte Walter János pesti mészárost
és Telitsch Ferenc dunai matrózt, földhözvágta Krossót is. 1858.
A Toldi névről minden magyarnak az erejéről híres Miklós jut az eszébe, pedig volt egy másik erőművészünk
is, Toldy János "professzionátus birkózó", aki huszonöt évig kenyeret és hínevet tudott szerezni "birok-művészetével".
A bozontos, nagy hajú "magyar Sámson" 1858 tavaszán a híres Beleznay-kertben – ahol Clair sportiskolája működött
– többször is fellépett társulatával és a birkózáson kívül olyan kunsztokat is bemutatott, hogy „ a levegőben
fejjel lefelé függve, a földről egy eleven lovat volt fölemelendő.” Jókai
Mór a Kakas Márton 1859-es naptárában egy hosszabb poémát is írt Toldyról, aki egy év múlva az olasz Maramaldi nevű pankrátorral
birkózott a városligetben. Erről
meg így írt Jókai: Mi
a Neved? Toldy János. Hát
te másik? Maramaldi. No
– megmondom apátoknak! Megálljatok;
majd kikaptok. Hát
nektek verekedni kell? Olasz,
magyar, egymás ellen! És
még pénzért verekszenek! Nem
szégyenlítek magatokat? Két
megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik: Jókai azért prózában valahogy jobb volt. A másik pedig: Maramaldi neve nem véletlenül
hangzott olyan hasonlóan az akkor népszerű Garibaldiéhoz, mert Toldy János – „ "Viator"
(alias gróf Eszterházy Miksa újságíró a Herkules című sportlapban) arról tudósít az 1800-as évek végén, hogy Budapesten a
Hungária AC próbaképpen rendezett a Duna-parton egy "ölre birkózó versenyt", de az érdeklődés hiányában csúfos kudarcba fulladt.
Az akkori birkózást kedvelő nagyérdemű inkább a cirkuszokban beinduló professzionalista, olasz-francia stílust kedvelte, amelynek
a későbbi (1920-1930-as években) legkiválóbb hazai művelői a Czája testvérek voltak. János és József Párizstól Szentpétervárig
számos világbajnokságon vettek részt, s többszörös világbajnokok voltak. Ők és társaik terjesztették el Magyarországon
az úgynevezett görög-római klasszikus birkózást. A magyar Weigand János és a lengyel származású, művésznevén Czigányevics
Zbysko, valamint a Czája testvérek voltak a hazai amatőr birkózók első edzői is. Első olimpiai birkózóbajnokunk, az MTK kiváló
versenyzője, Weisz Richárd (London, 1908. kötöttfogás, nehézsúly) is tőlük tanulta a birkózás fogásait. 1880
után hivatásos francia birkózók jönnek Pestre: Robinetti, Hasson és társai. Ök terjesztették el a görög-rómainak titulált
kötöttfogású birkózást, amelyet aztán széles körben utánozni kezdtek a fiatalok. Egyre másra alakultak a birkózó körök. Az
elsö magyar amatör birkózók: Réthy Menotti és Schwartzmayer Lajos sokat tanultak a francia profiktól, és 1893-ban már erösen
készültek a nyár folyamán megtartandó nemzetközi, osztrák magyar mérközésre. 1900.
A századfordulón már nagy divat volt hazánkban a birkózás. 1900-ban rendezték az első professzionista birkózóbajnokságot
és az MTK védnöksége alatt a súlykategória nélküli bajnokság is kezdetét vette, amit Weisz Richárd – későbbi olimpiai
bajnokunk – nyert meg. A sport Világ így írt az erős emberek sportjáról: A „birkózás ma Budapesten ki van
tűzve a napirendre". A kardvívás mellett a birkózást tartjuk a legmagyarabb sport nemnek, melynek régen volt ellenségei ma már gimnáziumi
ifjakat birkóztatnak s elismeri mindenki, hogy a birkózásnál általánosabban fejlesztő testgyakorlat alig létezik. De
nemcsak a szőnyegen gyúrták egymást a legények, hanem a cirkuszok porondján is. Egyik neves cirkuszi birkózónk Czája
József, a híres cirkuszalapító erőművész volt. Egyszer
a Beketow Cirkuszban fellépő profi birkózót hívta ki birokra, akit "Ciklop, a bikaölő angol" néven hirdetett a plakát.
De Ciklop – meglátva a magyar óriást – nem mert kiállni, csendben felöltözött és meglógott a vészkijáraton át
… CZÁJA A VASAT HAJLÍTÓ A
Czája-fívérek (József, Bertalan, Gusztáv és János) a XIX.-XX, század fordulóján Magyarország leghíresebb
professzionalista birkózói voltak. Népszerűségük hatalmas
volt, újságcikkek sokasága foglalkozott eredményeikkel, bemutatóikkal. A professzionalista birkózás
ebben az időszakban a tényleges sportágakhoz tartozott, s bár a bemutatókat, versenyeket általában cirkuszokban rendezték,
azok nem a cirkuszi program részei voltak, az emberek sportversenyként tartották számon (pl: világbajnokságként) ezeket
az eseményeket. A díjbirkózók Európa nagyvárosait járták és hatalmas
sikert arattak a kíváncsi közönség elött. Különösen nagy respektje volt a birkózásnak Szentpétervárott, a cári udvarban, ahol
például Czája János , aki a Czája fívérek közül a leghíresebb lett, még a híres orosz birkózóval, Poddubníjjal is megmérközött
és így nem csoda, hogy talán a kor legnépszerűbb sportsztárjává vált. 1877-ban született. Testvéreivel
együtt a birkózás nagy rajongói voltak és minden alkalmat megragadtak, hogy kedvenc sportjukat gyakorolják Czája
nem volt óriás termetü, 78-80 kiló volt a versenysúlya, de nálánál 40-50 kilóval nehezebb ellenfelekkel is kiállt. És nem
sikertelenül. Akkoriban
egy-egy mérközés sorsát nem pontozással döntöttek el, hanem megállás nélkül addig tartott, míg az egyik versenyzö kétvállra
nem került, vagy fel nem adta. Így órákig, sőt akár egy teljes napig is tartott néha a küzdelem. Közben
kezdett kialakulni az amatör sport, és Czája, aki nemegyszer pénzdíjas meccsken is indult, hamarosan professzionalista,
hivatásos birkózó hírébe keveredett. Ez nem zavarta volna, ha nem elmarasztalásként, szemrehányásként emlegetik.
Ezen azonban úgy felháborodott, hogy ettöl fogva valóban átállt profinak Házassága révén Európa ismert cirkusz vállalataival
(Barum és Kocska) került kapcsolatba, ez alapozta meg anyagi hátterét. Életét azonban teljesen a profi birkózás töltötte ki,
a cirkuszvállalkozás irányítását menedzserekre bízta. Birkózó tudását világszerte elismerték. Hatszor nyert profi világbajnokságot:
1910-ban Szentpétervárott, 1911-ben Isztambulban, 1912-ben Bécsben, 1913-ban ismét Szentpétervárott, 1920-ban Isztambulban
és 1924-ben Münchenben. A család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy ő maga is rendezzen profi birkózó versenyt.
1929-ban kibérelte a budapesti Fővárosi Nagycirkuszt. Ekkor azonban már Európában hanyatlóban volt a profi birkózás,
s az amatőr birkózó sport nagyobb tömegeket vonzott Magyarországon is. A gazdasági világválság alatt (1929-33) vállalkozása
tönkrement, ezért újra kezdte birkózó pályafutását. Nehéz körülmények között, de újra szép sikereket ért el. 1937 március
21-én ismét kibérelte a cirkusz épületét, de az orosz Zejzissel való mérkőzése alatt rosszul lett, és hiába vitték
kórházba, néhány órával később elhunyt. Ötven évet élt. Fia: Czája Mátyás testnevelő tanárként ápolta a családi hagyományt. Fiatal korában a Képzőművészeti
Főiskolán dolgozott segédmunkásként. Ott figyeltek fel rá, így állhatott modellt több művészi alkotáshoz. Róla mintázták
|