Ezzel a fordulattal szokták kezdeni a tankönyvek, de a birkózás esetében ez nem közhely, még ha a birkózásank a görögöket jóval megelözö idökböl is vannak egyiptomi, mezopotámiai, vagy távolkeleti emlékei.

A görögöknél azonban a birkózás különös jelentöségel bírt. Náluk már a mondavilág is át meg át volt szöve híres birkózókról szóló történetekkel, melyek közül Herakles és Theseus küzdelmei a legismertebbek. A fiatalok nevelésében fontos szerepet szántak e férfias küzdelemnek. Nem véletlen ezekután, hogy a birkózás a vallási ünnepekhez kapcsolódó idöszakos játékokon, így az olimpiákon is hamar megjelent, kezdetben az ötösverseny a pentatlon egyik számaként, késöbb önálló programként is, amit az az ökölvívással egyesített küzdelem a pankration teljesített ki. A küzdelem célja náluk nem a kétvállra fektetés volt. A pentatlon birkozásban az gyözött, akik legalább háromszor földre vitte ellenfelét, míg az önálló birkózásban, és a pankrationban akinek az ellenfele feladta, vagy harcképtelenné vált. A birkózásban nem voltak súly- vagy korcsoportok és a küzdelem idejét sem korlátozták.

Maga a küzdelem füben, vagy homokkal feltöltött területen folyt. A versenyzök testüket a mérközés elött olajjal kenték be, majd homokkal dörzsölték be. Ezzel egyrészt a sérülések veszélyét, másrészt a bör síkosságát csökkentették. A küzdelem után a testre tapadt olajos homokot kaparókéssel távolították el.

A birkózás rendkívüli jelentöségéröl az antik görög kultúrában már a mondavilág is tanúskodik. A görög mondavilág két legjelentösebb birkózó figurája Heraklész és Thézeusz volt.

Heraklész (latinosan Hercules) leghíresebb birkózó küzdelmét Poszeidon tengeristen és Gaia a Föld istennöjének fia: Antaiosz ellen vívta, aki akárhányszor a földdel érintkezésbe lépett, új eröt nyert. Heraklész végül úgy tudta legyözni, hogy a levegöbe emelte és kiszorította belöle az életet. Heraklesz a mondák szerint birkózó versenyeket is rendezett. A legyözhetetlen hös csak Thézeusz ellen nem tudott diadalt aratni, akit ezért második Heraklésznak neveztek el az emberek.

Thézeusz a sok höstett (például az embertestü, bikafejü szörny, a Minotaurosz legyözése) mellett leghíresebb diadalát birkózásban, Kerkion félisten felett aratta. Kerkion, aki Poszeidon tengeristen fia volt, minden idegent, aki útjába került, birkózásra kényszerített és ennek során kegyetlenül megölt. Egyedül Thézeuszban akadt emberére, aki ügyessége és ravaszsága révén legyözte, és elpusztította.

Homérosz höskölteményeiben (Illiász és Odüsszeia) több birkózó versenyt is leír. Ezeket elsösorban a Trójai háború hösi halottjainak tiszteletére rendezik. (pl. Akhilleusz, Patroklosz temetésén).